|
Még fiatal vagy, előtted az élet 
kívánom, hogy bánat sose érjen téged.
Legyen az életed öröm, és boldogság,
ne tanuld meg soha, mi a szomorúság.
Ne törődj azzal, hogy milyen rossz a világ
csak a szíved legyen tiszta fehér virág.
Azon se búsúlj, ha megbánt az élet,
jóság és szeretet megőríz téged!
|
Óda a szerelmhez.
Látod fönt az eget?Nincsenek csillagok.
Talán, még egy van!Vajon kinek ragyog?
Emlékszel,kedvesem mikor fönt az égen:
Csak nekünk ragyogtak,és én nagyon féltem.
Tudod mitõl féltem?Hogy elveszítelek.
Hogy majd sötét felhõk borítják d kezem:
És csillagokat nézünk együtt szerelmesen.
Én hittem szavadnak, mert nagyon szerettelek.
Nem hittem, mással is kémleled az eget.
Hogy szabad akarsz lenni,megértettelek.
Már látom,hogy felhõk borítják az eget.
És már tudom! Többé nem lesznek csillagok.
De ott, még az-az egy, talán Neked ragyog.
Nem kérem szívedet szívemért cserébe.
Szeressen mást is,áldjon Isten érte.
Elengedem kezed,de nagyon féltelek:
Hogy egyszer valaki megsebzi szívedet.
Nem kérek hát mást, add nekem cserébe.
Amit dédelgetek immáron egy éve.
Had fogjam meg kezed egyszer utoljára.
Hogy ha Isten szólít,emlékezzek rája.
Aztán elengedlek de utadta járva
Mindig legyen vélled Istennek áldása.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd: elszárad a fám,
A testem-lelkem fája...
De épek még a gyökerek talán.
A tompa, tunya tespedés alatt,
Gyökereimben: érzem magamat,
És ott zsong millió melódiám.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Hiszen - nem is éltem igazában.
Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,
Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben
Rólam gondolt roppant gondolatod
Torz árnyékaképen.
Egy kóbor szellő néha-néha
Valami balzsam-illatot hozott.
Akkor megéreztem: ez az élet,
S megéreztem a Te közelléted,
S maradtam mégis torz és átkozott.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet.
Én szeretni és adni akarok
Egy harmatcseppért is - tengereket.
S most tengereket látok felém jönni,
És nem maradt egy könnyem - megköszönni.
|
Amíg van egy szív, amely Téged szeret,
amíg van egy ajak, mely szól, ne tedd,
amíg van egy szem, mely néz biztatón,
s meredsz rajta, mint fénylő csillagon.
Amíg van egy kéz, mely megfogja kezed,
s nehéz, göröngyös utadon vezet,
addig akármi baj szakad rád,
sose vagy magad, veled van Édesanyád.
De hogyha Téged száz szív hívogat,
s egy sem érzi fájó titkodat,
ha száz kéz vezetget erre-arra majd,
s a hű könnyeket egyikben sem leled majd.
Csak egy az ki érti gyermeke szavát,
ki örökké hű: Édesanyád.
|
[Friss hozzászólások] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
