|
|
|
Istennek Áldása.......
Oly sokat vártam arra,hogy így legyen.
Hogy éjjel is napot láthassak az egen.
Lelkem úgy szárnyal,s a szívem úgy dobog!
Egész testem érzi azt,hogy boldog vagyok.
Hát megosztom vélled,elmondom örömöm.
Amit ma mondtál,azt nagyon köszönöm.
Te vagy a szívemnek minden dobbanása...
És talán Istennek, egyetlen áldása.
Rávezetett Isten ama hosszú utra.
Mely uton végig kísérsz te,és az áldása.
Nyújtottam kezem, szóltam segíts kérlek!
És te elém jöttél,s elindultam vélled.
Volt ezen az úton,öröm és bánat....
De én fogtam kezed,s mentem utánad.
Fogjad hát kezem,örökké míg élek.
Mert ha nem vagy velem,akkor nagyon félek.
Tudom lesz utunkon még öröm,és bánat....
De én fogom kezed,és megyek utánad.
Mert kezed,és kezem egyszer összefonta..
Gyémánt fonalával Istennek áldása.
Esõcsepp | |
|
Istennek Áldása.......
Oly sokat vártam arra,hogy így legyen.
Hogy éjjel is napot láthassak az egen.
Lelkem úgy szárnyal,s a szívem úgy dobog!
Egész testem érzi azt,hogy boldog vagyok.
Hát megosztom vélled,elmondom örömöm.
Amit ma mondtál,azt nagyon köszönöm.
Te vagy a szívemnek minden dobbanása...
És talán Istennek, egyetlen áldása.
Rávezetett Isten ama hosszú utra.
Mely uton végig kísérsz te,és az áldása.
Nyújtottam kezem, szóltam segíts kérlek!
És te elém jöttél,s elindultam vélled.
Volt ezen az úton,öröm és bánat....
De én fogtam kezed,s mentem utánad.
Fogjad hát kezem,örökké míg élek.
Mert ha nem vagy velem,akkor nagyon félek.
Tudom lesz utunkon még öröm,és bánat....
De én fogom kezed,és megyek utánad.
Mert kezed,és kezem egyszer összefonta..
Gyémánt fonalával Istennek áldása.
Esõcsepp | |
társ... 
Kétely, hitetlenség, bizalmatlanság.
Őszinte szó a fegyver ellenük,
messze mögöttünk mára az ártatlanság,
sok bűnnel keltjük reggelünk.
Megkeresni, ki bűneink elfogadja,
vállunkról leemel párat,
s a magáét velünk megosztja,
mert akarja hibánkat.
Megtalálni végre talán őt,
ki elfogadja lényünk,
az érem oldalából mindkettőt,
hogy van ilyen attól félünk.
Mert mi jogon fogad el valaki,
ha magunkat nem tudjuk.
Miért akarja nekünk adni,
mit másnak sose adtunk.
Ha megtalálod a másik részed,
ki benned él csak igazán,
ki veled alszik és veled ébred,
akkor is, ha feje, más párnán
nyugszik.
|
Blues Company : Válassz egy csillagot
Szóljon ez a dal elhunyt barátaink emlékére
Mikor magányod rádszakad,
Akkor választ a csend nem ad,
Pokoli hatalmak erőt vesznek rajtad,
Mikor senki se csöngeted rád,
A bajban nincsen jóbarát,
Lehet hogy kicsi vagy,
De hited óriás,
Nézz fel magasra, és emeld fel kezed,
Ne Add fel soha, ez a dalod lesz veled,
Válassz egy csillagot, mely utat mutat neked,
Nézz fel magasra, és emeld fe kezed,
Válassz egy csillagot, mely utat mutat neked,
Nézz fel magasra, és emeld fel kezed,
Sorsod elragad kezével,
Kiket szerettél, elhagytak régen,
Mikor gyengül hited, nézz fel az égre,
Nézz fel magasra, és emeld fel kezed,
Ne add fel soha, ez a dalod lesz veled,
Válassz egy csillagot, mely utat mutat neked,
Nézz fel magasra, és emeld fe kezed,
Válassz egy csillagot, mely utat mutat neked,
Nézz fel magasra, és emeld fel kezed,
Válassz egy csillagot, mely utat mutat neked,
Nézz fel magasra, és emeld fel kezed,(tedd ezt)
|
Notratay amun versekből...
Szerenád
Árasszon el az öröm újra,
szívedben rezegjen, a szerelem,
mint egy fiú hegedűhúrja,
álmos nyári éjjelen.
Mikor szerelmének játszik,
halk, csendes, lassú imát,
s szemében tisztán látszik,
kit mindennél jobban imád.
Ez az én szerenádom neked.
S mással huzatom bár,
párnádról emeld fel fejed,
és halld ez éji imát.
Mi neked szól, csak hozzád.
Egy lágy szellő viszi feléd,
mert mosolyaid oda vonzzák,
s a választ küldik felém.
|
Majthényi Flóra
A VÁLÁS PERCE
A válás perce oly nehéz,
A kézben nyugszik még a kéz,
A szembe olvad még a szem
Mint mindörökre, végtelen;
S a lélek már csak félig itt,
Félig követi útait
S jobb része mégis ezalatt
A búcsúzónál itt marad.
A viszontlátás oly nehéz,
A kézben nyugszik már a kéz,
A szembe olvad már a szem,
Mint mindörökre, végtelen.
S a lélek mégis fél, remeg,
Hogy őt csak álom csalja meg
S nem mer örűlni igazán,
Hogy fel ne ébredjen talán... |
Csak az a tél, csak az a táj,
csak az a hóra szállt madár,
csak az az ág, mely ott remeg
az ellibbent madár felett.
Mert ami van, el nem hiszem,
én-szívem messzibbre ízen,
nem a jövőbe, múltba már.
Vak szemgödör. Halott sirály.
Az ágakon a cinegék.
A sírok közt a nénikék.
Egyik oly régen térdepel,
mintha sohase kelne fel.
Az arca föld, az arca rét,
nagy, sárga könnye margarét.
És jő a szél s úgy fujja szét,
mint szirmokat, a nénikét.
Aluszik már a cinege.
Röpül a sír, a nénike,
a tujabokor, a fenyő -
az égre száll a temető.
Mert alkonyul. Isten veled.
Én is megyek. Hová megyek?
Megyek az utcán sehova.
Megyek se ide, se oda.
Esik. Esik. Megyek. Megyek.
Mondják, akkor is így esett.
A június-végi eget
megszállták őszi fellegek.
|
éltő, szenvedélyes
Vad indulat, amit a szívem érez,
Gyötrő, komor ... valódi szerelem.
De nem kér semmit önző módra! Nem!
Hogy boldogabb légy, üdvösségemet
Akármely percben átadnám neked,
S jó tettemet nem rónám soha föl,
Hogy meg se tudd... Csak néha, messziről,
Gyönyörködném sugárzó életedben,
S örömmel súgnám: Ezt én cselekedtem!
Ha rám tekintesz, egy-egy új erény
Sarjad ki bennem, s jobbá válok én!
Kezded-e látni? Ó, érted-e már,
Hogy e homályban, mint meleg sugár
Röpül feléd a lelkem?
/Rostand Cyrano/ |
Rajki Miklós: A rózsa mosolya
Adok Neked egy mosolyt,
És rásimítom az arcodra.
Meglásd, úgy leszel,
Mint egy rózsa
Éppen kibomló bimbója.
Beoltalak mosollyal,
Mint szemet a bokorra,
Szeretetkertészként
Nemesítem kinyíló ajkadra,
Hogy Te magad légy
A mosoly rózsája,
Mert minden igazi mosoly,
A boldogság önfeledt órája.
|
FÁJ, HOGY MESSZE VAGY
Ma fáj, hogy messze vagy.
Úgy lehajtanám öledbe fejem!
Kérném, hogy itt maradj,
míg elcsitul bennem az érzelem.
Megfognám a kezed.
Tenyeremben tartanám ujjaid,
s megsúgnám - csak neked -,
hogy énbennem miféle vágy lakik.
Megcsókolnám a szád.
Szerelmet adni -látod?- szép dolog…
Nincs bennem semmi vád,
mert te ott vagy, amíg én itt vagyok. |
Mosolyogj még ha fáj is,
Könnyed ne lássa senki.
Légy erős,
S add önmagad,
Ne vész el a sötétben ,
Lépj a fényre ..
Viruljon ki arcod..
S légy boldog .. mindörökre |
Úgy fáj jaj, úgy fáj a magány!
Mert oly fájdalmas valahány
másért dobbanó szívverésed,
csapongó szempillarebbenésed,
másokért érzett szenvedésed,
rideg bántásod, büntetésed.
Szerelmedet hiába kértem
másokra vágytál,- sosem értem.
Fáj unalomba fúló közönyöd,
másokért érzett szilaj örömöd,
mások testétől gyűrött ágyad,
s érettük érzett mohó vágyad.
Zaklatott lelkemben reménytelen,
sosem viszonzott bús szerelem.
Szívemben üresség, fájdalom
torkomra kúszik a szánalom.
Ha vágyam újra feléd jár,
jaj, úgy szánom magam már!
Nem akarsz sírni két karomba
búdat csakis velem megosztva,
nem akarsz forrón átölelni,
szerelmes csókban egyesülni.
Mit adnék, hiába szerelem
nem akarsz együtt lenni velem.
Csak forgolódom az ágyamon.
Sorsomat hiába vállalom,
nem tudlak téged elfeledni
de jaj, nem akarsz engem szeretni!
Bár jöhetne más is akárhány
de úgy fájjaj, úgy fáj a magány |
A lány szerette a fiú nem!
A lány felnézett rá, a fiú nem!
A lány szerelmet vallott,
a fiú megalázta!
A lány sírt végette, a fiú kinevette!
Csak akkor jött rá mit tett,
amikor a lány sírjára virágot tett!!!
|
Szóljon ez a dal elhunyt barátaink emlékére
Mikor magányod rádszakad,
Akkor választ a csend nem ad,
Pokoli hatalmak erőt vesznek rajtad,
Mikor senki se csöngeted rád,
A bajban nincsen jóbarát,
Lehet hogy kicsi vagy,
De hited óriás,
Nézz fel magasra, és emeld fel kezed,
Ne Add fel soha, ez a dalod lesz veled,
Válassz egy csillagot, mely utat mutat neked,
Nézz fel magasra, és emeld fe kezed,
Válassz egy csillagot, mely utat mutat neked,
Nézz fel magasra, és emeld fel kezed,
Sorsod elragad kezével,
Kiket szerettél, elhagytak régen,
Mikor gyengül hited, nézz fel az égre,
Nézz fel magasra, és emeld fel kezed,
Ne add fel soha, ez a dalod lesz veled,
Válassz egy csillagot, mely utat mutat neked,
Nézz fel magasra, és emeld fe kezed,
Válassz egy csillagot, mely utat mutat neked,
Nézz fel magasra, és emeld fel kezed,
Válassz egy csillagot, mely utat mutat neked,
Nézz fel magasra, és emeld fel kezed,(tedd ezt)
 |
Majthényi Flóra: A VÁLÁS PERCE
A válás perce oly nehéz,
A kézben nyugszik még a kéz,
A szembe olvad még a szem
Mint mindörökre, végtelen;
S a lélek már csak félig itt,
Félig követi útait
S jobb része mégis ezalatt
A búcsúzónál itt marad.
A viszontlátás oly nehéz,
A kézben nyugszik már a kéz,
be olvad már a szem,
Mint mindörökre, végtelen.
S a lélek mégis fél, remeg,
Hogy őt csak álom csalja meg
S nem mer örűlni igazán,
Hogy fel ne ébredjen talán...
|
Merengés
Ha fölnézel az éjszakai égre,
és kiválasztasz ott egy csillagot
elégedjél meg azzal, hogyha érzed,
hogy az a csillag ott: néked ragyog.
Ha letekintesz egy mély tó fenekére,
ahonnan rád a holdfény visszanéz,
elégedjél meg azzal, hogyha érzed,
hogy tó is, hold is, tiéd az egész!
S mert hiten múlik minden valósága,
légy boldog, hogyha csupán hinni tudsz,
elégedjél meg azzal, hogyha érzed
hogy mikor képzelődöl: nem hazudsz.
És értsd a csöndet, értsd a némaságot,
mert minden titok nyelve ez a hang,
mely nem szólal meg, de a szívben hangos
és visszhangot ver mint egy nagy harang.
Ezért, ha rád tekintek, s nem beszélek,
tenéked hidd el, sokat mondhatok,
elégedjél meg azzal, hogyha érted,
hogy rád tekintve miről hallgat |
Csak az tud élni, ki mindig nevet,
Kiből kicsordul minden szeretet
Kinek lelke élettől vidám,
Ki himnuszt zeng az ég hajnalán
Ki minden könnyből virágot szakaszt,
Minden sziklából szivárványt fakaszt.
Az élet útján győztesen robog,
Csak az tud élni: KI MINDIG MOSOLYOG
|
Szergej Jeszenyin: Nem siratlak
Nem siratlak, nem idézlek, múltam,
szirmok füstjét ontó alma-ág.
Hervadás aranyködébe fúltan
tünedezik már az ifjuság.
Lassúbb lett szívemnek lódulása,
csípi dér, belémar a hideg.
Mezítlábas nagy csatangolásra
nem hívnak már nyírfaligetek.
Kóbor lelkem! Lángod már csak félve
olvasztgatja szóra ajkamat.
Hová lettél, kedvem frissessége,
szemem fénye, érzés-áradat?
Vágyaimat fukarabbul mérem;
álmodtalak volna, életem?
Mintha lovon szálltam volna fényben,
piros lovon tavasz-reggelen.
|
Mosolyogj még ha fáj is,
Könnyed ne lássa senki
Légy erős,
S add önmagad,
Ne vész el a sötétben ,
Lépj a fényre ..
Viruljon ki arcod..
S légy boldog .. mindörökre.
|
|
Ha leírod a neved a porba
onnan a szél elfújja!Ha kőbe vésed a neved,
ott évek múltán is megleled!
Úgy véstem én a szívembe
egy szót, egy nevet,
a név a Te neved, a szó, hogy :szeretlek!
Szívem, hogy miért fáj
E sóhaj, mit jelent
Rózsám a képedet
Emlékbe képzelem
Talán Te is tudod
Lelkem mély érzését
Egybe kötöd e versnek
Kezdő nyolc betűjét!!!
|
[Friss hozzászólások] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
