NAGYON HIÁNYZOL APA

t tőled, hogy őt hagyd meg nekünk?
Könyörögni, szenvedni kell, azért hogy boldogok legyünk?
Nem sokat kértem csak, hogy gyógyuljon meg,
S élje azt át velünk mit ő, már nem élhet meg.
Gyönyörű szemében, a fény még csillogott,
Még az utolsó napokban is csak mosolygott.
Mosolygott, mert hitt, mosolygott, mert élt,
Semmi mást nem akart ő, csak élni még.
Küzdött még tudott, még volt ereje,
De a végzet őt is utolérte.
Hosszú útra ment, és a csillagok vezetik,
Vezetik útját, amíg csak álmodik.
Álmodjon egy öregkort, mely csodás és szép,
Álmodja meg azt, hogy még mindig velünk él.
Súgják meg a csillagok üzenetünk... hogy szeretünk,
Mondják meg azt neki, hogy
S O H A S E M
F E L E D Ü N K !!!

G Y Á S Z

Még az előbb szemembe néztél,

Erőtlen kezeddel megérintettél.

Arcodra mosolyt erőltettél,

S halkan súgtad fülembe,

Ne félj!

Míly gyorsan elszállt ez a pillanat!

Fénytelen szemeid lehunytad.

Kezed kezemből kicsúszott,

Arcod megnyugodott, így búcsúzott.

Nem félek!

Lelked remélem békére talált,

S Te már a menyekből vigyázol Ránk!

Soha nem felejtünk, szívünkben szeretünk,

"az édesapák nem halnak meg, csak fáradt szívük nyugodni tér"

NYUGODJ BÉKÉBEN

ÁMEN!

ÉLT 78 ÉVET APA

13ÉVE HOGY ELMENTÉL

ÉDESAPÁM

NYUGODJ BÉKÉBEN

Angyal!

Arra gondoltam, elutaznék az égbe,
Oda, abba a távoli messzeségbe,
A menyország kapuján bekopognék halkan,
Hátha lenne valaki, ki segíthetne eajtam.

Ha emlegettek köztetek leszek
De fáj ha látom könnyetek
Ha rám gondoltok mosolyogjatok
Mert én már Istennél vagyok

Elcsitult a szívem .........

Elcsitult a szívem, többé már nem dobog

Itt hagyta lelkem e földi világot

De odafenn a  mennyben is rátok gondolok,

Az angyalkák vigyáznak reám és

Néktek leragyognak a csillagok.

Oly kedves voltál szívünknek,
De egy nap elhívtak a fények.
Megmaradt a keserű bánat s a fájdalom,
S keserves könnycsepp csordul le arcomon.


. Az emléked szívünkben él míg élünk,
Az emléked szívünkben él, el nem feledünk.
Tovább élsz, itt legbelül a szívünkben,
S ez elkísér egész életünkben.

De miért ilyen keserves az élet,
Miért kellett pont neked elmenned?
Szívünk gyászol s meghasad a fájdalomtól,
Nem tudunk szabadulni a fájó bánattól.

Nem hiszem el, nem, még most sem, hogy elmentél,
Nem akarom elfogadni a tényt hisz fiatal voltál még alig éltél.
Most már csak könnyes szemmel szótlanul csak állok,
S a régi szép emlékekre gondolok.?

Ott pihensz ahol már nem fáj semmi,
s nyugodalmadat nem zavarja senki,
Életed elszállt, mint a virág illat,
De emléked ragyog, mint a fényes csillag!

Világ voltál szívemben,
csillaggal teli égbolt,
kitöltötted lelkemet,
s mosolygott a vén Hold.

Te voltál a mindenem,
a szemem csillogása,
de elmentél, elhagytál,
most könnyes ragyogása.

Csillagtalan éjszakák
a nappalok is nékem,
emlékek közt vergődöm,
csak ennyi lett a részem.

Felemelem fejem,
úgy próbálok járni,
hazudok a szívnek,
hogy ne tudjon fájni.

"az édesapák nem halnak meg, csak fáradt szívük nyugodni tér

ÉLT 78 ÉVET APA

Számunkra Te sohasem leszel halott
Örökké élni fogsz mint a csillagok
Drága jó szívét, két dolgos kezét
Áld meg Atyám.
S mi köszönjük, hogy õ lehetett a mi
APÁNK

Drága Édesapám, nem tudom elfogadni, hogy itthagytál bennünket.

Szívem szakad meg érted...gyász...nagyon fáj

kezemben csokor virág, neked hozom...

örökké már...!

Nem foghatom töbé a kezed, nem láthatlak, nem érezhetlek, nem tanulhatok többé tőled.

Nagyon szeretlek és köszönöm neked, hogy becsülettel felneveltél!

A szívemben hordozlak míg élek...

"Megszólalnak a harangok

MEGSZÓLALNAK A HARANGOK,

MAGÁHOZ HÍVTAK AZ ANGYALOK.

A FÖLDI SZENVEDÉST  ITT HAGYOM

AMI VÁR REÁM, AZ A NYUGALOM.

S HA AZ ÉG BOLTJÁN EGY CSILLAG SEM RAGYOG

TUDNI FOGOD AKKOR IS, HOGY OTT VAGYOK ."

Búcsú (Gabriel Garcia Marquez)

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené,
hogy én csak egy rongybábu vagyok,
és még egy kis élettel ajándékozna meg,
azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok,
de meggondolnám azt, amit kimondok.
Értéket tulajdonítanék a dolgoknak,
nem azért, amit érnek, hanem azért,
amit jelentenek.
Keveset aludnék, többet álmodnék,
hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel
hatvan másodperc fényt veszítünk.
Akkor járnék, amikor mások megállnak,
és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.
Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel,
egyszerű ruhába öltöznék,
hanyatt feküdnék a napon,
fedetlenül hagyva nemcsak a testemet,
hanem a lelkemet is.
A férfiaknak bebizonyítanám,
mennyire tévednek,amikor azt hiszik,
az öregedés okozza a szerelem hiányát,
pedig valójában a szerelem hiánya
okozza az öregedést!
Szárnyakat adnék egy kisgyereknek,
de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.
Az öregeknek megtanítanám,
hogy a halál nem az öregséggel,
hanem a feledéssel jön.
Annyi mindent tanultam tőletek, emberek. . .
Megtanultam, hogy mindenki
a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná,
hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.
Megtanultam, hogy amikor egy újszülött
először szorítja meg parányi öklével
az apja ujját, örökre megragadja azt.
Megtanultam, hogy egy embernek
csak akkor van joga lenézni egy másikra,
amikor segítenie kell neki felállni.
Annyi mindent tanulhattam tőletek,
de valójában már nem megyek vele sokra,
hiszen amikor betesznek abba a ládába,
már halott leszek.
Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt,
amit gondolsz.
Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni,
erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz,
hogy a lelked őre lehessek.
Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek,
hogy láthatlak,azt mondanám neked, "szeretlek",
és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".
Mindig van másnap,
és az élet lehetőséget ad nekünk arra,
hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek,
és csak a mai nap van nekünk,
szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek,
és hogy sosem felejtelek el.
Senkinek sem biztos a holnapja,
sem öregnek, sem fiatalnak.
Lehet, hogy ma látod utoljára azokat,
akiket szeretsz.
Ezért ne várj tovább,tedd meg ma,
mert ha sosem jön el a holnap,
sajnálni fogod azt a napot,
amikor nem jutott időd egy mosolyra,
egy ölelésre, egy csókra,
és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz,
hogy teljesíts egy kérést.

Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el

Mikor volt csak boldog az ember,
S élt-e, ki bút soha nem dalolt?
Volt-e kinek szívében csak rózsa nyílott,
S tövise mások szívébe sosem hatolt?

Mikor az élő szív megtöretik,
Tud-e még mosolyt fakasztani kín?
Ha égő fájdalmak szaggatnak testet,
Beteg lelkeknek mi lehet az ír?

Mikor élő-halál minden ébredés
És tél jege kúszik a szívbe,
Minden pillanat borús látomás,
Mi süvítve száguld az éjbe.

Mikor egy ábrándba menekülve,
Dacos ütemre jár a kéz, s a láb,
Magányról sírdogál az őszi szél,
Az Élet a Halál meghívójára vár.

Mikor tort ülnek a Remény felett,
Szakadt húrokon bong a Szerelem,
Az Élet kacaja sikolyba vész,
Boldogsághoz símul a Gyötrelem.

Mikor az Árnyak, vad táncot járnak,
Az arcokra kiül a borzalom,
Hideg sátrat von szóra félelem,
Ritka a megértés, mint az irgalom.

Mikor lehet boldog az ember,
Él-e az, ki bút soha nem dalolt?
Lesz majd kinek mindig virág nyílik,
S a Halál benne soha nem ül tort?

Elmentél, itt hagytál minket, emléked sosem feledjük el, szívünkben élsz tovább, őrizzük bent szívünkben, nyugodj békében! Sírni volna jó, könnyezni, mikor a fáj a szív és a lélek, de már azt sem teheted....Nyugodj békében,szerettünk, amíg éltél, szeretetünk elkísér örökké a síron túl is és találkozni fogunk, lehet hamarosan Te és én együtt leszünk én is Elmegyek....elmegyek....:( :( :( néma víztükör lettem, a többé nekem a nap sem tündököl, csak ha újra megjönnél, megkereslek bármerre jársz....Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj." Mély fájdalmat hagytál itt nekünk drága lelked nyugodjon békében