|
A nagy víz partján, ott ahol a jeges hullámok mossák a homokot, bőrsátrakban élt egy indián törzs. Az egyik fiúnak Kemanta volt a neve.Ez a Kemanta igen ügyes vadász volt, nemegyszer több rókát meg lámát ejtett el, mint a felnőtt férfiak. Ám a halfogásról
Azt mesélik, hogy az azték birodalom uralkodója egyszer óriási lakomát rendezett a hatalmas isten, Kecalkoatl tiszteletére, amelyre meghívta az egész királyság kiválóságait, papjait és harcosait. A szolgák egész hada serényen hordta a királyi palota elé ...
Élt régen egy vadász, Hidoromának hívták. Minden nap hajnalban fölkerekedett, fogta a fúvócsövét meg a fanyilait és kiment az őserdőbe vadászni. És a szerencse nem hagyta cserben, mindig zsákmánnyal tért haza. Már-már ő maga is kezdte azt hinni, hogy nála ...
Élt egyszer egy kis manócska, a neve Ananszi. Igencsak agyafúrt egy fickó volt, folyton járt az agya kereke s furcsábbnál furcsább ötletei támadtak. Egyszer így elhatározta, hogy meggazdagodik. No, de hogyan fogjon hozzá? Dolgozni nem szeretett, hát vala ...
A felkelő nap sugarai bearanyozták a vidéket, s a tollas kígyó már a messzeségben röpült. Alatta a Popokatepetl és az Ixtla vulkán hófedte csúcsa csillogott Kecalkoatl itt megszakította végtelen utazását, s hallgatta a mély kráterből föltörő morajlást,
| |