Mesélsz... és én hallgatlak. Boldogan. Mert ez a mese csodálatos. Mert ez a mese igaz. Mert ez a mese kettőnké. Mert ebben a mesében mindent meghallok. Mindent, amit szavakkal nem mondasz el. Mindent, ami a szavakon túl van. És én hallom ezt a mesét. A legszebbet. Amit a szemeiddel mesélsz. Amit a szemeimmel hallgatok.
Kettőnk csendjében.
Késő őszi reggelen, a hulló csillag megpihen.
Rövid volt az álmodás, még itt voltál.
Tegnap itt volt még a nyár, ma csak emlék lett csupán.
Újra rám tör a magány, mert nem vagy már!
Elmúlt egy szerelem, az ajtómon kilépsz.
Messzire visz az út, s a könny már mit sem ér!
Elmúlt egy szerelem, s a szívem halkan ver.
Merre visz a szél, már senki nem felel!
Őszi hulló falevél, mondd el merre visz a szél?
Keresem és kutatom, még végleg feladom!
De lesz még nyár...
Elmúlt egy szerelem, az ajtómon kilépsz,
messzire visz az út, s a könny már mit sem ér!
Elmúlt egy szerelem, és a szívem halkan ver!
Merre visz a szél, már senki nem felel!
Elmúlt egy szerelem, az ajtómon kilépsz.
Messzire visz az út, s a könny már mit sem ér!
Elmúlt egy szerelem, s a szívem halkan ver!
Merre visz a szél, már senki nem felel!
Elmúlt egy szerelem, az ajtómon kilépsz!
Messzire visz az út, s a könny már mit sem ér!
Elmúlt egy szerelem, s a szívem halkan ver...
Merre visz a szél...már senki nem felel..
.
.kellenek a könnyeim, melyek maszatos gyöngyként peregnek a kockás papírlap szélei mentén, amin felidéztelek magamnak. Lerajzoltalak. Szavakkal. Megfestettem a gömbölyű és szögletes betűkkel minden porcikádat, és minden zugot, amit csak én láttam meg „benned"...
Szeretnek, mert szeretnek. Nincs szükség okra a szerel
Félünk túlságosan szeretni, nehogy kiderüljön, hogy a másiknak semmit se jelentünk.
Tudni, hogy nem számít, mekkora bajba kerülsz, az a személy el fog érted jönni és kitart melletted - ez a szeretet.
aranyos levelek kavarognak
Aranyos levelek kavarognak
rózsás-vizű őszi tavon.
AJÁNLOM AZ OLDALT
