|
A béke szigete akarok lenni neked,
Ahol ha fáradt vagy, lehajthatod fejed.
Vagy ha bánatod van csendben, meghallgatlak.
Béke bársonyával lágyan betakarlak.
Könnyed arcodról vigasszal leszárítom.
Bánatos szívedet mosolyra fakasztom.
Örömödben együtt nevetek.
Hisz ez az igazi baráti szeretet.
SZERETETTEL
|
13 JÓTANÁCS AZ ÉLETHEZ
1. Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted.
2. Senki sem érdemli meg a könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.
3. Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.
4. Az igaz barát a kezdet fogja és a szívedet simítja.
5. Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya amikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.
6. Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy.Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.
7. Lehet,hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot.
8. Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse.
9. A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.
10. Ne sírj,mert vége lett! Mosolyogj mert megtörtént.
11. Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani, tehát nem szabad feladnod a hitet. Csak légy óvatos!
12. Légy jobb ember , és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki ujjal találkozol, akitől azt reméled, hogy ismer téged.
13. Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek
:)
|
Igazságot gyöngyöző szavak gördülnek ajkamról eléd. Keserűek, kissé fájdalmasak, de őszintén áradnak feléd.
Ha torkodra kúszik és fojtogat, ha szádból kikívánkozik, ha bent marcangol a gondolat köpd ki! Rossz, ha benned dolgozik.
A szó gyilkol és mennybe visz, eltaszít vagy a karjába emel. A szó szép annak, ki benne hisz, de néha méregként bűvöl el.
:) |
Néhány szabály, hogyan élj
* Adj az embereknek többet, mint amire vágynak, és ezt teljes szívedből tedd. * Akárhányszor azt mondod "Szeretlek", gondold komolyan. * Akárhányszor azt mondod: "Sajnálom", mindig nézz a másik szemébe. * Soha ne hagyd figyelmen kívül mások álmait. * Szeress mélyen és szenvedélyesen. Megsérülhetsz, de ez az egyetlen módja annak, hogy valóban teljes életet élj. * Kezelj minden egyet nem értést tisztán, de ne támadj. * Beszélj lassan, de gondolkozz gyorsan. * Ne feledd, hogy a legnagyobb szerelem és a legnagyobb eredmények hordozzák magukban a legnagyobb kockázatot. * Ha esetleg veszítettél, tanulj belőle. * Ne feledd: tiszteld önmagad,tisztelj mindenki mást, és légy felelős a tetteidért. * Ne hagyd, hogy kis szóváltás vessen véget egy nagyszerű barátságnak. * Akárhányszor rájössz, hogy hibáztál, tegyél meg mindent, hogy helyrehozd. Azonnal. * Vállald a kihívásokat, de ne feledd el a korlátaidat. * Ne feledd, hogy van amikor a csend a legjobb válasz. * Élj egy jó és becsületes életet. Amikor öreg leszel és rá gondolsz, jó érzés lesz újra átélni
|
Néhány szabály, hogyan élj........
Adj az embereknek többet, mint amire vágynak, és ezt teljes szívedből tedd.
Akárhányszor azt mondod "Szeretlek", gondold komolyan.
Akárhányszor azt mondod: "Sajnálom", mindig nézz a másik szemébe.
Soha ne hagyd figyelmen kívül mások álmait.
Szeress mélyen és szenvedélyesen. Megsérülhetsz, de ez az egyetlen módja annak, hogy valóban teljes életet élj.
Kezelj minden egyet nem értést tisztán, de ne támadj.
Beszélj lassan, de gondolkozz gyorsan.
Ne feledd, hogy a legnagyobb szerelem és a legnagyobb eredmények hordozzák magukban a legnagyobb kockázatot.
Ha esetleg veszítettél, tanulj belőle.
Ne feledd: tiszteld önmagad,tisztelj mindenki mást, és légy felelős a tetteidért.
Ne hagyd, hogy kis szóváltás vessen véget egy nagyszerű barátságnak.
Akárhányszor rájössz, hogy hibáztál, tegyél meg mindent, hogy helyrehozd. Azonnal.
Vállald a kihívásokat, de ne feledd el a korlátaidat.
Ne feledd, hogy van amikor a csend a legjobb válasz.
Élj egy jó és becsületes életet. Amikor öreg leszel és rá gondolsz, jó érzés lesz újra átélni.
|
Most csak így tudok létezni....... Mindenem rejtve, fájdalmat, könnyet nyelve. Boldog mosolyt elfeledve! Ha szívem kitárom csak bánatot találok....
|
És visszahull a nagy ölelés vágya, A kitárt karok félszeg ritmusát Nem a szív dirigálja.
Indul a kezem irgalomra is, De nem dobban a mozdulatban semmi, Csak pénz csillan: koldus kezébe tenni. Zeng a köszönet: "Ezerannyit adjon..." Nem, csak szívet, csak egy kis szívet adjon!"
/Reményik Sándor; És a szívem is elhagyott engem/
|
A béke szigete akarok lenni neked,
Ahol ha fáradt vagy, lehajthatod fejed.
Vagy ha bánatod van csendben, meghallgatlak.
Béke bársonyával lágyan betakarlak.
Könnyed arcodról vigasszal leszárítom.
Bánatos szívedet mosolyra fakasztom.
Örömödben együtt nevetek.
Hisz ez az igazi baráti szeretet.
|
Mint aki hazatért…
Vendéged voltam tegnap éjjel.
Úgy fogadtál, mint aki hazatért.
Amint beléptem az esti széllel
hajam borzas volt, s a szívem remélt…
Karodba zártál, s hajamba fúrtad
arcod, úgy suttogtad: „Isten hozott!”
s én boldogan feledtem a múltat,
amikor rám senki nem áhított.
Kabátom letéve, kék ruhámban
csinosnak éreztem akkor magam.
Kecses cipőmben szép volt a lábam,
s éreztem: tekinteted végig suhan,
pásztázza arcom, alakom, s bokám
és kedvtelve, jólesőn nézeget.
Úgy tűnt, nem csak te vagy a csodám,
de én is egy csoda vagyok neked.
Magadhoz vontál, és oly gyöngéden
kezdtél el ruhámból kibontani,
hogy a ránk boruló téli éjben
csak sóhajod lehetett hallani.
Kibukkant a vállam, s te csókoltad
máris, s öleltél, ahogy senki még…
derekamat szorosan karoltad,
míg fölénk borult a csillagos ég.
Öleltél tüzesen, szenvedéllyel,
és én vágyón boldoggá tettelek.
Megtöltötted az éjt új mesékkel,
s én őszinte szívvel szerettelek.
Vendéged voltam tegnap éjjel,
s úgy fogadtál, mint aki hazatért.
Soha semmi mással ez nem ér fel.
Bármit odaadnék az álomért…
|
Mesélj a csendről...
Bennem üvöltés van és félelem,
Mesélj a csendről, Kedvesem.
Milyen az: hallani, ha nincs semmi hang; milyen az, mikor az ordítás a semmibe zuhan?
Milyen a békesség, az öröm; milyen, ha valaki ezt mondja: "Köszönöm?"
Milyen vagy te? S milyen az életed? Valóban fény van a felhők felett?
Bennem üvöltés van és félelem,
Mesélj a csendről, Kedvesem.
Milyen az, mikor a Harag lehajtja fejét, s a Bocsánat fényre jön, elhagyva rejtekét?
Milyen az, ha én is lehajtom fejem, mert rámzuhant a világ?, megölt a küzdelem?
S amikor meleg kéz simogat, nem csizmás láb tiporja valóvá álmomat - milyen az?...
Bennem üvöltés van és félelem,
Mesélj a csendről, Kedvesem.
Milyen a mosoly, milyen a nevetés; milyen az, mikor mindez sohasem kevés?
Milyen, ha elém jön a Vég, ha elfogyott az Élet, s mindenből elég?
Milyen lesz ott, mire azt mondtad: Haza, túl a Tündérkapun; ez lesz a Tündérek otthona? Csend lesz ott, s hangtalan szavak? Lesz-e sok, őrült, táncos pillanat? - Veled.
S meddig tart ott az életünk? - Kedvesem, oda mikor megyünk?
Mesélj a csendről, Kedvesem,
Mert bennem üvöltés van és félelem.
Mesélj, még itt a földön! - de ne szólj!, hallom így is én; Csak maradj itt velem, s gyere felém! Védj meg, mert gyermek vagyok. Takarj be éj-hajaddal, add nekem illatod...
Add nekem magad, s én odaadom életem - ...
Akkor az üvöltés csenddé válik és békévé a félelem!
Mesélj a csendről, Kedvesem.
Mert bennem üvöltés van és félelem.
|
ÉREZLEK...
Látod, az ég rég a Holdra vár…
A peron zajában dideregve,
fáradtan állok, és lesem, jön-e már
friss vonatom, vígan tekeregve.
Nézem a sötétülő kékség alatt
lustán nyújtózó hegyeket, körbe…
Még halványan dereng az alkonyat
rózsaszín fényt hintve a földre.
Míg ringat, és fürgén fut a vonat,
újra hallom hangod fülemben.
Arcomra mosolyt csen a gondolat,
s csillogást lel szikrázó szememben.
Fent, bársonyba burkolózik az ég,
míg nyújtózkodnak álmos csillagok.
Lehunyt pillákkal tekintek feléd…
érezlek… és most boldog vagyok.
Hozzád megyek… látod-e Drága?
Át távolságon és hűvös közönyön,
szerelmes csókokat küldök a szádra,
s megosztom veled esti örömöm.
Hozzád sietek. Tudom, hogy érzed.
Míg kilométerekkel küzd a vonat,
talán már nevetős szememet nézed,
mert elért hozzád ez a gondolat.
Hozzád futok. Sziporka fények
csalfa játékát az éjben lesem…
Ölelést, csókot, érintés érzek,
s kezed kezemmel tétován keresem.
Tehozzád érek, téren és időn át…
túl leküzdhetetlen távolságokon.
Szemed derengő selymes sugarát
valóban látom, és nem álmodom.
Itt vagyok nálad. Érzed-e Drága?
Bár testünk távolsága egyre nő,
titkon csókot lehelek a szádra,
és füledbe súgom, mi érthető:
megvallom neked százszor és ezerszer,
hogy szerelmem leküzdi a hegyeket:
Most is velem vagy. Lásd, mellettem fekszel,
mert idevarázsol a bűvös képzelet…
|
"A sírás a gyengék szenvedése, az erőseké a csendes magány. Ha a fájdalom könnye csak fojtogat, S nem tör a felszínre utat, úgy bánatod nem csupán büszke sérelem, lelked gyásza, szíved magánya lesz, e félelem. A sírás a gyengék menedéke, az erőseké az őrjítő magány. Nem szólni, nevetve sírni könnytelen, cipelni lelkedben a terhet szüntelen. Átérezni a fájdalmat mélyen, kinek nem sajátja az erre képtelen. Keserűn csalódik ki a gyógyírt magában nem lelvén, keresi azt másokban, könnyedén ."
|
\"Lásd a világot egy homokszemben,
A menyországot egy kis virágban.
Őrizd a végtelent két kezedben,
Az örökkévalót egy órában.\"
/William Blake/
\"Egy homokszemben lásd meg a világot,
Egy vadvirágban a fénylő eget,
egy órában az örökkévalóságot
S tartsd kezedben a végtelent!\" /William Blake/
\\\\\\\"Magamban hordom a szívedet, a szívemben hordom.
Mindig itt van velem. Bárhová megyek, mindig kell nekem.
És akármit teszek, bármi lesz, Te ott leszel kedvesem.
A sors nem riaszt, mert Te vagy a sors nekem.
Nem kell világ ennél szebb, mert Te vagy a világ, igen.
ÍME a TITKOK TITKA, mit senki se tud: gyökere minden gyökérnek, rügye minden rügynek, egek feletti ég a fán, mely maga az élet.
Mely magasabbra nő, mint a lélek remélhet, hogy elme megérthet, mint az alá nem hulló csillagok csodája.
A szívemben őrizlek.
Ott őrizlek a szívemben.\\\\\\\"
E.E.Camings
|
Nem ébredek fel szívesen Már arészegség sem old fel,azt hiszem oldjon fel az ég ,önző vágyaim alól még hiányzol.
A baj ,hogy minden arról szól Az idő mindent elrabol Mert Őhozott el hirtelen,és Ő sodort tovább S még hiányzol.
Én szállok az idővel,és a széllel szembe talán Telve a reménnyel:aki elment vár még rám
Én esküszöm ,hogy mosolyogsz még rám Én nem hiszem ,hogy sosem érsz hozzám Nem büntethet az ég,ha így állok eléd lelkemben büntelenül, Mert hiányzol!
Az utcán épp ,hogy létezem Csak arcot,csak színt keres szemem de Rólam bárki tudja,hisz a homlokomon áll Még hiányzol!!!
Én szállok az idővel és a széllel szembe talán Ma is telve a reménnyel:aki elment vár még rám
Én esküszöm,hogy mosolyogsz még Rám Én nem hiszem ,hogy sosem érsz hozzám Nem büntethet az ég,ha így állok eléd Lelekemben büntelenül Mert hiányzol!!!!!
|
|
Szeretnék a boldogságról írni
Szeretnék a boldogságról írni szeretnék többé sohasem sírni szeretném a világba kiordít'ni: Ne csüggedj, van remény az út vége a győzelem! nehéz a harc, de 'mi vár: boldogság, béke, szerelem!
Szeretnék a szerelemről írni szeretnék boldogságtól sírni szeretném a világba kiordít'ni: Istenem! Ő itt van velem! Látom Őt, nemcsak álmodom a perceket már nem számolom mert eljött, s többé nem megy el ó, áldott élet áldott szépség áldott szerelem!
Szeretnék csak mindig Róla írni tündérmesét, igaz történetet szeretném a világba kiordít'ni: Szeret, szeret, szeret! S azt is, hogy én is szeretem jobban, mint életem s ez a szerelem végtelen mert kettőnké - ugye, Kedvesem?
Szeretném elmondani hogy szeme gyönyörű s ajka édes minden, mit mond és tesz szivárvánnyal ékes s csak, hogy láthatom a Mennyország nekem szeretném elmondani nektek hogy végtelen szeretem!
|
Juhász Gyula
Szerelem?
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog, És rajta dúl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez, Egy pillantásod, hogyha megkeres, Mint napsugár, ha villan a tetőn, Holott borongós már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem, Hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven simogat, Mint márciusi szél a sírokat!
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
|
Mesélj a csendről...
Bennem üvöltés van és félelem,
Mesélj a csendről, Kedvesem.
Milyen az: hallani, ha nincs semmi hang; milyen az, mikor az ordítás a semmibe zuhan?
Milyen a békesség, az öröm; milyen, ha valaki ezt mondja: "Köszönöm?"
Milyen vagy te? S milyen az életed? Valóban fény van a felhők felett?
Bennem üvöltés van és félelem,
Mesélj a csendről, Kedvesem.
Milyen az, mikor a Harag lehajtja fejét, s a Bocsánat fényre jön, elhagyva rejtekét?
Milyen az, ha én is lehajtom fejem, mert rámzuhant a világ?, megölt a küzdelem?
S amikor meleg kéz simogat, nem csizmás láb tiporja valóvá álmomat - milyen az?...
Bennem üvöltés van és félelem,
Mesélj a csendről, Kedvesem.
Milyen a mosoly, milyen a nevetés; milyen az, mikor mindez sohasem kevés?
Milyen, ha elém jön a Vég, ha elfogyott az Élet, s mindenből elég?
Milyen lesz ott, mire azt mondtad: Haza, túl a Tündérkapun; ez lesz a Tündérek otthona? Csend lesz ott, s hangtalan szavak? Lesz-e sok, őrült, táncos pillanat? - Veled.
S meddig tart ott az életünk? - Kedvesem, oda mikor megyünk?
Mesélj a csendről, Kedvesem,
Mert bennem üvöltés van és félelem.
Mesélj, még itt a földön! - de ne szólj!, hallom így is én; Csak maradj itt velem, s gyere felém! Védj meg, mert gyermek vagyok. Takarj be éj-hajaddal, add nekem illatod...
Add nekem magad, s én odaadom életem - ...
Akkor az üvöltés csenddé válik és békévé a félelem!
Mesélj a csendről, Kedvesem.
Mert bennem üvöltés van és félelem.
|
"E napon minden érted van! A nap csiklandozó sugara a lágy szellő s a madarak csodás dala.
Ma neked nő a virág, mely ontja csodás illatát s neked érik a gyümölcs, ami beszívja a hajnal harmatát.
Ha jő az este s megjelennek a csillagok, hidd el, ma neked ragyognak és az égre azt írják BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!"
T |
"Vegyél tizenkét hónapot. Gondosan tisztítsd meg a keserűségtől, Kicsinyességtől, félelemtől, haragtól. Aztán oszd fel a hónapokat 30 - 31 napra. Minden napot készítsd el egyrészt munkából, Három részt jóakaratból és egy gyűszűnyi derűből. Mindehhez adj három evőkanálnyi optimizmust, Egy csipetnyi iróniát, egy késhegynyi tapintatosságot. A kapott masszát öntsd le szeretettel. A kész étket mindig díszitsd fel apró figyelmességekkel, És tálald fel mosolyogós arccal."
|
[Friss hozzászólások] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
| |