|
Hideg reggel volt. Megfagyott a pókháló az ágakon. Mosolyt csalt e furcsa csipke, S szép lett az őszi elmúlás, a tél; Ajkamon még édes csók csillogott, Fülemben bársony sóhajtás zenélt. Tette dolgát a bús vén November, Nevettem rajta, s szerettem is tán, Forró ölelésben ért a reggel, S tudtam, az ölelő kar visszavár. Hideg reggel van. Megfagyott a pókháló az ágakon. Mosolyt csal e furcsa csipke, Szomorút, melyet mély sóhaj kísér, Vacogva húzom össze kabátom, S mint ezer könny, hull a fákról a dér. Összegyűrten, egyedül ébredtem, S idekint a természet gyásza várt, Léptem lemondón koppan a csendben, Már nem hiszem a mesei csodát. Hideg reggel van. Megfagyott a pókháló a szívemen.
Kati és Macsekok |
Drága Barátném!
Nagy szeretettel gondolok rád és sok puszit küldök:Isa:)
|
Drága Margóm! Kívánok kellemes, szép napos hetet! Szeretettel gondolok Rád, ölellek, Nyúlmami |
Olvassátok csak el, olyan megható történet... Bár több ilyen orvos lenne a világon!
Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva. Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi. Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt! - És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon. - Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére. - Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon. - Az öcsém nagyon beteg és egy csodát szeretnék venni neki. - Tessék? - fordult hozzá a patikus. - A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda? - Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban. - Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte: - Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége? - Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet. - Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicago-i férfi. - Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell. - Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára. Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt: - Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett. - Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került volna? Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe. no és egy gyermek töretlen hitébe. Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől.
Az emlékezés hete után mosolygós, szép derűs hetet kívánok Zsóka
|
A természet gyöngéden beoltotta az emberbe az élet szeretetét, az állatok szeretetét, az ember szeretetét, az igazság szeretetét. De megtalálhatod mindezek ellenkezőjét is a világban: az élet megvetését, az állatok gyűlöletét, az ember lenézését és az igazság eltiprását. A világot könnyebb irányítani, mint az emberi szívet. Aki pedig szívét képes megtölteni szeretettel, a legtöbbet tette a világért, amit ember tehet.
Szeretteink által újra feltöltődve békés és vidám jövő hetet kívánok! semilin |
Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
Mátra alján, falu szélén lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék, tőle tudom ezt a mesét.
őzgidácska, sete-suta, rátévedt az országútra, megbotlott egy kidőlt fába, eltörött a gida lába.
Panaszosan sír szegényke, arra ballag öreg néne. Ölbeveszi, megsajnálja, hazaviszi kis házába.
Ápolgatja, dédelgeti, friss szénával megeteti, forrásvízzel megitatja, mintha volna édesanyja.
Cili cica, Bodri kutya mellébúvik a zugolyba, tanultak ők emberséget, nem bántják a kis vendéget.
Gyorsan gyógyul gida lába, elmehetne az őz-bálba. Vidám táncot ellejthetne, de nincs hozzávaló kedve.
Barna szeme bús szomorún csüng a távol hegykoszorún. Reggel bíbor napsugarak játszanak a felhők alatt.
Esti szellő ködöt kerget, dombok, lankák üzengetnek: "Vár a sarjú, gyenge hajtás, gyere haza gida pajtás!"
Könnybelábad az őz szeme, hej, nagyon is visszamenne, csak az anyja úgy ne várná, csak a nénét ne sajnálná!
Éjjel-nappal visszavágyik, hol selyem fő, puha pázsit, tarka mező száz virága őz testvérkét haza várja.
Ahol mókus ugrabugrál, kopácsol a tarka harkály, vígan szól a kakukk hangja, bábot cipel szorgos hangya.
Várja patak, várja szellő, kék ég alján futó felhő. Harmatgyöngyös harangvirág, vadárvácskák, kékek, lilák.
Öreg néne megsiratja, vissza - dehogy - mégse tartja, ki-ki lakjék hazájában, őz erdőben, ember házban.
Kapuig is elkíséri, visszatipeg öreg néni és integet, amíg látja: "Élj boldogul, őzgidácska!"
Lassan lépdel, csendben ballag, kattan ajtó, zörren ablak, onnan lesi öreg néne, kis gidája visszanéz-e?
Haszontalan állatkája, egyre jobban szaporázza, s olyan gyorsan, mint a villám fennterem a mohos sziklán.
De a tetőn, hegygerincen, megfordul, hogy búcsút intsen: "Ég áldjon rét, kicsi csalit!" S mint a szél, eliramodik.
Nyár elröppen, levél sárgul. Lepereg a vén bükkfárul, hó borul már házra, rétre, egyedül él öreg néne.
Újra kihajt fő, fa, virág, nem felejti a kis gidát, fordul a föld egyszer-kétszer, zörgetnek a kerítésen.
Kitekint az ablakrésen ki kopogtat vajon éjjel? Hold ragyogja be a falut, kitárja a kicsi kaput.
Ölelésre lendül karja, kis gidácska, meg az anyja álldogál ott, beereszti, szíve dobban, megismeri:
őz-mama lett a kis gida, az meg ott a gida fia. Eltörött a mellső lába, elhozta hát a kórházba,
hogy szemével kérve-kérje: gyógyítsa meg öreg néne, puha gyolcsba bugyolálja, ne szepegjen fiacskája.
S köd előtte, köd utána, eltűnik az éjszakába. Gida lábát két kezébe veszi lágyan öreg néne.
Meg is gyógyul egy-kettőre, felbiceg a domb-tetőre s mire a tölgyről lehull a makk a kicsi bak hazaballag.
Mátraalji faluszéle, kapuban ül öreg néne. Nincs egyedül, mért is volna? Ha fúj, ha fagy, sok a dolga.
Körülötte gidák, őzek, látogatni el-eljőnek, télen-nyáron, évről évre, fejük hajtják az ölébe.
Falu népe is szereti, kedves szóval becézgeti öreg nénét és azóta így nevezik: őz-anyóka.
Piros pipacs, szegfő, zsálya virít háza ablakába, nagy köcsögben, kis csuporban, szivárványszín száz csokor van.
Egyiket Gál Péter hozta, másikat meg Kovács Julcsa, harmadikat Horváth Erzsi, úttörő lesz valamennyi.
Vadvirágnak dal a párja, énekszótól zeng a háza, oly vidám a gyereknóta, nevet, sír is őz-anyóka.
Mátra alján, falu szélén, lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék, mese őrzi arany szívét.
Gidára vár sós kenyérke, kalácscipó aprónépre, egyszer te is légy vendége, itt a vége, fuss el véle.
Kellemes délutánt,szép estét:)
Kati és Macsekok |
|
Gyönyörű napot és csodás Hetet kivánok Szeretettel Kéklaguna.
|
Drága Margó! Köszönöm a kedves látogatásodat és a szép idézetet! Áldott, békés, szép vasárnapot kívánok neked!
Szeretettel ölel, Judit |
valahol e világon kívül valamikor az időn túl valami köröttünk vagy bennünk megállt összefogództunk érintések nélkül percek kövein jártunk léptek nélkül és egymáshoz jutottunk utak nélkül.
Kellemes holnapot,mégszebb jövőhetet.
Puszillak.Luna | |
Egyedül az éjszakában.
Leszáll az éj. A Hold már, fényesen ragyog. Körülötte elszórtan, hunyorgó csillagok. Megpihen a természet, szendereg a táj. Lágyan ringatódzik a tavon a holdsugár.
A tóparton ülök, a föld még őrzi a nap melegét. A távolba merengve, hallgatom az éjszaka zenéjét. Lábamnál apró neszezéssel a hullám partot ér, Nesztelen repüléssel köröz egy éhes denevér.
Ezernyi hangján szólít meg az éj. Lágy suttogással köszönt néhány falevél. A közelben hangosan béka kuruttyol, A fű közül, a tücsök zenével válaszol.
A tó a holdfénytől ezüst ruhát kapott, Vidáman táncolnak tükrén a hullámok. A partról szomorúfűz halvány sziluettje, Borul bánatosan az ezüst víztükörre.
Néhol csobban a víz, a sás halkan susog, Mégis úgy tűnik, nincsenek is zajok. Olyan nyugodt, békés, idilli ez a táj. A lelkem ennyi szépségtől szinte fáj.
Szomorú arcomat az ég felé emelem, A Holdat keresi fáradt tekintetem. Hányszor sírtunk át együtt az éjszakát? Hányszor zokogtam el a lelkem bánatát?
Most is holdfényben füröszti meg arcom, Megpróbálja lemosni, a szomorúságom. A csillagok is huncutul rám kacsintanak, De nyomát sem látják arcomon mosolynak.
Felkelek, és lassan aludni indulok, A sötétség feketén köröttem' imbolyog. Kézen fog a magány, ő kísér utamon, Az egyedüllét terhét cipelem vállamon...
Kati és Macsekok |
|
Nyugodt hétvégét kívánok szeretettel: Mado |
"Tombolunk, a szakadék felé rohanunk, valami ismeretlen
dolog közeledik felénk a jövendőből, valami recseg-ropog
a talpunk alatt, valami meghal mellettünk, ez mind igaz, de
egyrészt tudunk meghalni, másrészt azonban nem vagyunk
hajlandók életünket megterhelni, és a halált szolgálni, mielőtt
elvitt volna. Az élet az életért van, nem pedig a halálért."
Szia!
Kellemes,nyugodt estét:)
Kati és Macsekok |
"Én is imát mondok majd értetek,
Hogy boldog lehessen szívetek.
Ha rám gondoltok soha ne sírjatok,
Hiszen szívetekben jó helyen vagyok."
Szeretettel gondolok Rád: Rita |
Minden szerettedért...anci46 |
A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.
Kati és Macsekok |
November 01.
Valaha fájó és megtört szívvel tudattuk Rokonokkal, Barátokkal,Ismerősökkel, Kit annyira szerettünk Eltávozott Közülünk.
Megszűnt drága szíve dobogni, Ő nem mondja már többé.. ..fáj.De Kik elveszítettük, Itt maradt a hatalmas űr,s a fájdalom.
Nem pótolja senki, Fájdalmunkban osztozott Mindenki. Mindig szeretettel gondolunk Rájuk, S Emlékük,szívünkben örökké él.
Gyújtsunk ma gyertyát Emlékezzünk Szeretettel Rájuk, Kiket ma is úgy szeretünk, Mint amikor még,itt voltak Közöttünk.
Szeretetben,Békességben telő napot Kivánok.
Szeretettel,Kéklaguna.
|
[Későbbi] [637-618] [617-598] [597-578] [577-558] [557-538] [537-518] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1] [Archívum]
| |