Trva-nyitva hagytam a szvemet, s virgokat fontam kr, hogy majd szrevedd, amikor idersz. De nem jttl. Jrtak itt viszont helyetted rablk, tolvajok, s mind elvitt magval valamit: bizalmat, remnyt, lmokat. Egy kisebb-nagyobb darabot a szvembl. Mr bntam, hogy ilyen ostobn kitrtam a lelkemet, ezrt a virgokat letptem, kulcsot ksztettem , bezrtam vele a szvemet, s falat ptettem kr. gy mr senki nem tudott bejnni. Olykor hallottam, hogy msok odakint utnam kiablnak, kopogtatnak a falakon, de senkit nem eresztettem be. Eleinte nem akartam, most pedig mr nem tudom... Nem tudom, merre van a kijrat, a sttben a kulcsot sem tallom, elfelejtettem, hogyan illik emberek kz menni. Elvesztem itt, a sajt lelkembe zrva
.
Szeretnm elmondani azt, hogy nagyon hinyzol nekem, Elmondani azt, mit nem mondtak el. Szemerkl az es, s te itt lsz mellettem, n mondom szeretlek, s te nem hiszed el. n nem tallok utat, mi feld vezessen el, S nem tallok hitet, hogy hinni kell. gy ahogy az esti csendet a szl sem fjja el, S a legszebb lmom ezentl is te leszel. Hogy srjon a szl felettnk, s knnyezzen a tl, S egytt lesznk ketten te meg n. Hogy srjon a szl felettnk, s knnyezzen a tl, S rzem, hogy egytt lesznk ketten, te meg n. Kis sznetet tartok most az n szvemben, Nem srok, nem nevetek, n mindent elhiszek. Szrke homokszemek nznek mlyen a lelkembl, Fjdalmat tallok, s knnyeket keresek. Oly gyorsan mlik az id, amikor itt vagy velem, s szomor a tl, de boldog a szvem. Egy valsgos lom lettl, az letem, Mert te vagy a boldogsg szvemben, lelkemben. Hogy srjon a szl felettnk, s knnyezzen a tl, s egytt lesznk ketten te meg n. Hogy srjon a szl felettnk, s knnyezzen a tl, S tudom, hogy egytt lesznk ketten, te meg n. Hogy srjon a szl felettnk, s knnyezzen a tl, s egytt lesznk ketten te meg n. Hogy srjon a szl felettnk, s knnyezzen a tl, S rzem, hogy egytt lesznk ketten, te meg n. Tudom, hogy egytt lesznk ketten, te meg n.