A szív a legfurcsább csavargó, Vigyázzatok reá nagyon! A megszokás halála néki, De mindig kész van útra kélni, Ha nyílik rája alkalom.
A szív a legfurcsább csavargó, A tolvaj-utat kedveli, Hiába tiltja tilalomfa, Nem hajt veszélyre, tilalomra, Még vakmerőbben megy neki.
A szív a legfurcsább csavargó, Minden lépése uj talány: Onnan szalad, hol rája várnak S hivatlanul oson be másnap Pár ragyogó szem ablakán.
A szív a legfurcsább csavargó, Ne bánjatok durván vele! Mert ahonnan elűzték egyszer, Hívhatják vissza bár ezerszer, Nem látják többet sohase.
A szív a legfurcsább csavargó - Dölyfös kacajjal elszalad, Hogy megalázva, elgyötörve Visszalopódzzék a küszöbre, Hol csupa dacból megszakad.
elbujtak:))))
Ne higgy a szemednek; az becsaphat.
Ne higgy a fényűzésben; az is megfakul.
Higgy valakiben, aki megmosolyogtat,
Mert csak egy mosoly tehet egy borús napot vidámmá.
Találd meg azt, aki a szíved megmosolyogtatja
Scherika: Álom rózsa Pörögtem, forogtam, a lelkem nyomomban... Vörös rózsán jártam álmomban. Nem ám a szírmain,-letépve látni kín- Hanem bíbor virágán mely nyílt. Lábam nem tiporta, csak lágyan csókolta, Színváltós bársonyát magamban hordozva.
Láttam egy levelet, tüskékből hegyeket, Nem érte kezemet karcolni. Sziromról -sziromra így jártam inogva Keresve, kutatva álmokat. Szerencse, boldogság, titkomat hordozzák Öröm, álmok, vágyak, bárhol rámtalálnak
2007.01.03. 16:23
..
Fény csillan az éjben víg tündérek szárnyán…a ruhájuk lenge hajnali szivárvány,milliónyi csillag csillog a szemükben, könnyű táncuk láttán láng gyúl a szívünkben.
Hideg ősz süvölt végig a kertek alatt. Fázós sietséggel repülnek fészkük felé a madarak. Még érzem, ahogy karod pihen a vállamon,
De tudom, hogy ezentúl egyedül álmodom. Megfognám a kezed és kérnélek, hogy maradj… De némák a sóhajok, némák a szavak.
Még pár lépés és búcsút intesz, S én majd erősnek mutatom magamat. Nem akarom, hogy láss összeroppanni, A fájdalom mázsás súlya alatt. Ereimbe csordul az ősz vére, Hűvöse lassan a szívemig ér. Ködként vesz körül a bánat,
Fekete tűzzel ég köröttem az éj..
Őszi szerelem
Két sárguló virág hideg őszi napban,
Egymás felé fordul párás pirkadatban.
Testük összefonódik a bágyadt fényben,
Boldogon élnek az őszi napsütésben.
Két kicsi levél a föld felé hullva,
Belekap a szél és táncot járnak újra.
Egyszer még szállnak , násztáncukat járva
Mielőtt lehullnak fagyos pusztaságba.
Két ázott madár egy ágon összebújva,
Melegítik egymást fel-felborzolódva.
Bár a nyár már elmúlt, vadságának vége,
Feldereng egy őszi szerelem reménye.
Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet. Együttérzés nem létezik szeretet nélkül. Aki elfelejtkezik mások szívéről, a saját szívét veszíti el. Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe. Ez olyan, mintha ő okozná a szenvedést. Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól, csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása: önzés; legalább annyira, mint a szeretet elutasítása
2007.01.03. 16:19
Talán semmi sem szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akinek arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerü jelenléte elég, hogy vidámak és boldogok legyünk."
pénz
Vehetsz házat,
de otthont nem.
Vehetsz ágyat,
de álmot nem.
Vehetsz órát,
de időt nem.
Vehetsz könyvet,
de tudást nem.
Vehetsz poziciót,
de tiszteletet nem.
Megfizetheted az orvost,
de az egészséget nem.
Megveheted a lelket,
de az életet nem.
Megveheted a szexet,
de a szerelmet nem.
2007.01.03. 16:10
Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni, és ami annál is sokszor nehezebb: képes szeretetet elfogadni is. Van, amikor a szeretet apró kis gesztusaink elfogadása nagyobb tett, mint önzetlenül adni.
Szergej Jeszenyin: Nem siratlak
Nem siratlak, nem idézlek, múltam, szirmok füstjét ontó alma-ág. Hervadás aranyködébe fúltan tünedezik már az ifjuság.
Lassúbb lett szívemnek lódulása, csípi dér, belémar a hideg. Mezítlábas nagy csatangolásra nem hívnak már nyírfaligetek.
Kóbor lelkem! Lángod már csak félve olvasztgatja szóra ajkamat. Hová lettél, kedvem frissessége, szemem fénye, érzés-áradat?
Vágyaimat fukarabbul mérem; álmodtalak volna, életem? Mintha lovon szálltam volna fényben, piros lovon tavasz-reggelen.
Csupa árnyak vagyunk a világon, hull a juhar réz-szín levele. Mégis mindörökre áldva áldom, hogy virultunk s meghalunk bele.
Szép estét kívánok:
neked
2007.01.03. 16:06
Ha az éj sötétjében hallgatod a csendet, talán meghallod a hangot, mely a végtelenig terjed. Talán meghallod a hűvös őszi szélben a lehulló levelek utolsó sóhaját, és a magasban repülő Angyalok szárnyának selymes suhogását. Ha bánatos a lelked ők vigaszt visznek Neked, és ha nem is érzed, mindig fogják kezed. Puha érintésükkel letörlik homlokodról a gondszőtte ráncokat, és ők vigyázzák éjjelente szárnyaló álmodat. Ők a Kezdet és ők a Vég. Az ég és a föld közötti láthatatlan egység. Ők a kiinduló pont és a határtalan végtelen. Káoszban a rend. Tudatlanságban az értelem. Létezésük nem rejtély és nem is titok. Láthatod őket, ha szíved megnyitod. Én is egy ilyen Angyalt hoztam Neked, hogy vigyázza lépteid és fogja a kezed. Hogy általa megérintsen az Örökkévalóság. Szívedben ragyogjon a mennyei boldogság. Lelkedbe kigyúljon a szeretet fénye és átjárja tested az isteni béke
Szem
A sötét ért véget Mikor eljött az élet. A Nap este lehunyta szemét Így a Hold ontja fényét. Megjöttek villogva a Csillagok Az Éj csodás fényben ragyogott.
Csillagot számol sok Szem Mégsem elég száz sem Ha könny-fátyol borítja a Szemet Tördelni lehet ilyenkor a kezet.
Az Óra nem dicséri a percet, Mert "siettén" öregíti a Szemet. Settenkedik a végső Pillanat, Lecsukódik a Szem - de a Csillag marad...
Ülni egy csendes szobában, és várni valakire aki nem jön többé, Elutazni onnan ahol boldog voltál, és otthagyni szíved örökre, Szeretni valakit aki nem szeret téged, könnyeket tagadni mik szemedben égnek, Kergetni egy álmot soha el nem érni, csalódott szívvel mindig csak remélni, Megalázva irni könyörgő levelet, sirdogálva várni soha nem jön rá felelet, Szavakkal idézni mik lelkedre hulltak, rózsákat őrizni mik megfakultak, Hideg bucsuzásnál forro csokot kérni, mással látni őt nem visszafordulni, Kacagni boldogan hazug lemondással, otthon leborulni könnyes csalódással, Aztán átvergődni hoszu éjjszakákat, imádkozni azért hogy, Ő meg nem tudja mi is az a BÁNAT!!!
....
2007.01.03. 16:02
Vagy osztja kevélyen,
Alatta a pórnép, Udvarhölgyek rendje, Bólogatnak olykor, Parancsokat lesve,
És aki jól védi, Vagy ügyesen osztja, Nem kell neki félni, Maradhat a posztja.
Furcsa egy klikkrendszer, Felborult az érték, Hisz sekély a morál, Erről sincs sok kétség.
Sértvén tán más hitét, Szereplésre vágyón, Otthon meg zokognak, Arccal a díványon.
Vagy nézzük a hármat, Kedvenc gebém húzza, Külcsin s a belbecs, Ellentétek súlya.
Felbillen a mérleg, Meginog a sámli, Ilyenkor kell újra, Lent a földön járni.
A filling az csábos, Divatgöncel fedve, Van is hozzá egyből, Férfinépnek kedve.
De ahogy megmozdul, Fejet lassan fordít, Szája az lebiggyed, Fensőbbsége ordít.
Oda van a varázs, Csak egy üres párna, Ezzel csak egy pénzzsák, Slattyog el az ágyba.
Nem kéjnő, csak okos, Magáról ezt hiszi, S álmait a szél, Sok mérföldre viszi.
Mire erre rájön, Elmúlnak az évek, Csak a földön nézi, A miszlikre tört képet.
Nem vagyok Én bíz-a, Sem őrült, sem bolond, Aki bánatában, A világra morog,
Még nem is sommázok, Pusztán csak így látom, Álságos egy világ, Sok megfakult álom.
Tanulság az nincs sok, Elveszett a réven, Pünkösdi királyság, Felnőtt játszótéren.
S ha karcost is mondok, Akad benne tréfa, Emelem kalapom, Egy fűzfapoéta.
egy sziget, ahol megpihen a lélek, Egy hely, ahol újra érzem, hogy élek Egy pont, mely mellet könnyű a feledés, Valaki, akivel jól esik a nevetés.
Egy mosoly többet ér, mint bármi más, Egy pillanat, egy csöndes szemvillanás, Egy kar, mely meleget ad ha, ha fázol, Valaki, aki befogad, ha az élet elgázol.
Egy ölelés, mely biztos és meleg, Egy szellő, mi suttogja neved, Egy kicsit több szeretet, mint kérted, Valaki, valahol csendbe aggódik Érted.
/Ismeretlen szerző/ NEKED:)))
2007.01.03. 15:55
Lazarus-ból"
(Heine)
Mit nekem már cifra zsoltár Jámbor példa, bölcs ígéret - Nézzünk egyszer már szemébe A nagy, átkozott "miért"-nek!
Meztelen vállán kereszttel Miért vonaglik az Igazság, Mikor pöffedt paripáján Gőgösen feszít a Gazság?!
Ki akarta így? Ez ellen Isten is hiába lázad? Vagy titokban a Gonosszal Trafikál? Hát ez gyalázat!
Szánk imígy tátong szüntelen Mígnem egy maroknyi száraz Fődet tátott szánkba dugnak - No de ez csak mégse válasz?!
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, mint alkonyég felhőjén mely ragyog, És rajta túl derengő csillagok .
2007.01.03. 15:52
Egy egész életen keresztül vártam a nagy csodát, Hogy másban megtaláljam lelkem lenyomatát, És mikor már feladtam a reményt, hogy megtalálhatom, Felragyogott életem egén régóta keresett Csillagom Szelíd fénye elvarázsolt, mint egy álom fárasztó nap után, Pedig tudom, hogy csak halvány visszfénye lehetek csupán. Mégis sápadt fénye elég ahhoz, hogy én is ragyogjak, S ha bármi baj ér kedves mosolyára gondoljak. Ő velem van akkor is, ha nincs is mellettem, S míg élek az ő szívdobbanása dobban a szívemben
2007.01.03. 15:48
Sose haragudj meg arra, Ki durva szóval megsebez. Tudom jól, hogy fáj a sértés, Valld be, a fontos mégsem ez. Hidd el nekem, senki nem rossz, Hidd el, jók az emberek, Valakiért mindenki harcol, Valakit mindenki szeret...” (Victor Hugo)
2006.12.01. 18:19
neked:) Gondolatok
Fejed fölött nagyon gyorsan, szaladnak az évek, Ha nem figyelsz, a jövõ is, már a múltba téved. Sopánkodhatsz, hogy sok mindent, te sem vettél észre, Bármit csinálsz, nem változik, ezen semmi, mégse.
Életedben Te is láttál, sokszor, délibábot, Búsultál is, s talán sírtál, hol, senki sem látott. Azt hitted, hogy csak veled komisz, ez az élet, Vesztegettél el ez alatt, sok, sok boldog évet.
Idõsebben talán látod, azt, hogy hol hibáztál, Magadat és másokat is, csak, csínján bíráljál. Utólag már bölcsnek lenni, nem nagy kunszt, barátom, De más döntéssel, hová jutnál, ezt magad sem látod.
Azzal legyél elégedett, eddig, mit elértél. Talán ami legfontosabb, az a lelki békéd, A múltad már nem változik, be kell végre látnod A jövõd mit szebbé tehetsz, ezen a világon.
2007.01.03. 15:44
Merengés Ha fölnézel az éjszakai égre és kiválasztasz ott egy csillagot elégedjél meg azzal, hogyha érzed, hogy az a csillag ott: néked ragyog
Ha letekintesz egy mély tó fenekére ahonnan rád a holdfény visszanéz, elégedjél meg azzal, hogyha érzed, hogy tó is, hold is, tiéd az egész!
S mert hiten múlik minden valósága, légy boldog, hogyha csupán hinni tudsz, elégedjél meg azzal, hogyha érzed hogy mikor képzelődöl: nem hazudsz.
És értsd a csöndet, értsd a némaságot, mert minden titok nyelve ez a hang, mely nem szólal meg, de a szívben hangos és visszhangot ver mint egy nagy harang.
Ezért, ha rád tekintek, s nem beszélek, tenéked hidd el, sokat mondhatok, elégedjél meg azzal, hogyha érted, hogy rád tekintve miről hallgatok.
2007.01.03. 15:29
Azt mondják, hogy pénzért mindent meg lehet kapni, de ez nem igaz. Ételt vehetsz pénzért, de étvágyat nem; orvosságot igen, de egészséget nem; csillogást igen, de szépséget nem; jókedvet igen, de örömet nem; szolgákat igen, de hűséget nem; szabadidőt igen, de békességet nem. Pénzért csak a kérgét kapod meg mindennek, nem a magvát."
2006.12.13. 16:01
Voltaire A boldogságról
Ha a boldogság azonos volna az élet egynémely örömével, akkor valóban ismernénk a boldogságot. De ha csak a csábító, kellemes, zsongító érzések szakadatlan sorát csúfoljuk e néven, akkor a boldogság nem e földgolyóra termett, másutt keressétek!
Amikor egy mosoly rándul az arcodon, Amikor egy könnycsepp gurul az arcodon, Amikor fájón tekintesz az elmúlásba, Akkor tekints a jövő, erőt adó zuhatagába!
Amikor sokat bántanak irigykedve mások, Amikor gyűlölöd a bántó hazugságot, Amikor feledni szeretnéd a fájó perceket, Akkor nevess és tudd, minden szép lehet!
Amikor a sötétséget felváltja a fény, Amikor arcodon újabb mosoly kél, Amikor a reménység megtölti a szívedet Akkor hidd, minden örökké szép lehet
Szeretni valakit, mint soha, senki mást, fülébe suttogni őszinte vallomást, vele álmodni meg minden álmodást, szemében látni a legszebb látomást...
Karjai közt találni örök megnyugvást, nevére könyörögni minden áldomást, vele vészelni át minden változást, szeretni valakit, soha senki más
2006.12.12.
Visszavágyom hozzád …" Most oly egyedül vagyok, Visszavágyom hozzád … Óhajtón széttárom karom, Sóhajom messze száll … Oda, hol a nap sárgarózsa Fényt terít szobádra, Oda, hol repültem, szálltam, Szédülve, csillagok közt jártam … … És látom a diófasort, Mit megtépázott az ősz … S szárazlevelein tőled elvezet. Egy csendes mosolyt Fest arcomra az út… S Te nem látod síró lelkemet. Nevetve kapom el búcsúszavad, S hullanak láthatatlan könnyeim … Most oly egyedül vagyok, Csak veled-nálad létem Emlék - képébe kapaszkodhatom… Minden apró percét Mint fénylő igazgyöngyöket Életem fonalára fűzöm … És a percekből órák lesznek, Az órákból évek … egy örök élet …
2007.01.03. 15:23
Tóth Bálint: Lucaszékre álltál
Lucaszékre álltál, Hány boszorkányt láttál? Likas főzőkanálon át angyalt is találtál.
Havas téli templom fehérben menyasszony, jégcsap kötőtűkkel vár a tavasz-javasasszony.
Lát a pásztor álmot, legelőkön lángot, hasig hóban megrekednek a háromkirályok.
Kocsonyában körmök, öreg bőgő dörmög, hóbubára a jászolban villát hány az ördög.
Barom meg nem szólal, bárány sem fennszóval, népek gyűlnek a tornácon aganccsal, ki tollal.
Már alig világol, mákszem a föld távol, azt is lesöpri egy angyal az ég asztaláról.
2006.12.17.
2007.01.03. 15:21
2007.01.03. 15:14
Gyóni Géza:
Nem bánat az
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved, Ha már Tiéd volt, s akkor elveszíted. Nem bánat az, ha csókolt már az ajka, S most más csüng édes szédülésben rajta.
Ha boldog órák, pásztorórák képe Kísér a puszta, magányos sötétbe, Mint téli kertbe a színes tavasz - Nem bánat az!
De az a bánat, ha kezét se fogtad, Álmodba jött csak csodának, titoknak. Ha úgy szóltál csak hozzá imádságban, Dalos fohászban, kérve, sírva, vágyva.
Tiéd se volt s már életedhez kötve, És akkor, érzed, elveszett örökre, És nem lesz fénye többet éjszakádnak: Az a bánat!
Áldd meg, Isten, a magyart itthon és a világ minden táján! Áldd meg, Isten, a magyart karácsony éjszakáján! Engedd, hogy a harangszó, ha már mindenüvé elért, Egymáshoz öleljen szülőt, barátot, testvért És mindazokat, kiket a sors ma idegen fenyő alá állit, De lélekben itthon vannak mind egy szálig!... Kiket - mint tékozló gyermekeket - már elveszettnek hittünk. Ma hazahozza őket az egyszerű jászolba vetett hitünk És a magyar röghöz láncoló szeretet, Mely legyőz minden távot, tengert, gyűlöletet, Hogy öledbe hozza édes szülő a gyermekedet. Hitvesnek a hitvest, testvérnek a testvért, barátnak a barátot.. Óh, színezüstben csillogó karácsonyfa, legyél érte áldott! - Bár ne aludna ki fényed soha, mely lángol karácsony éjszakáján, Áldd meg, Isten, a magyart itthon és a világ minden táján!
Törlés
....
2007.01.03. 15:12
Mindenik embernek a lelkében dal van, És a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép lelkében az ének, Az hallja a másik énekét is szépnek." (Babits: A második ének)
2007.01.03. 15:09
Alföldi Géza: Mária dalolja... Karácsony este. És esik. Gyermekként sírva csorog az eresz. S halk szél, mint altatódal az anyák ajkán halkan neszez.
Ring a csodás égi bölcső: - a gyermek sír, ki ma született, - s Mária dalolja altató dalát a csillagszemű fia felett.
1947. XII. 24.
---
Leszállt egy angyalka azt súgta nékem Gondolj most azokra kik szeretnek téged. Eszembe jutottál te és a családod Ezúton kívánok
Boldog Karácsonyt!
2007.01.03. 15:04
A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes Az ember nyughatatlanul mégis mindig keres Az örökös vándorút véget soha nem ér S ha elfelejtenéd - elvisz a szél
Mindenkinek vannak különös vágyai De felelősséggel tartozunk, ha számít ránk valaki Lehet belőle száz is, az az egy többet ér S ha elfelejtenéd - elvisz a szél
Jól csak a szívével lát az ember Ami lényeges az a szemnek láthatatlan Az igazságot átérzi a lelkünk De Te is tudod, hogy kimondhatatlan
A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk A csillagévek óráin egy perc az életünk Az ember önmagában semmit sem ér Ha nincsen barátunk - elvisz a szél
Jól csak a szívével lát az ember Ami lényeges az a szemnek láthatatlan Az igazságot átérzi a lelkünk De Te is tudod, hogy kimondhatatlan
Minden sivatag egy kutat rejt valahol S ha lelked mélyén rátalálsz, már nem csodálkozol Az ember ezen a Földön csak egyszer él S ha nincsen barátod - elvisz a szél
Hajnalodik odakünn. Újra születnek a fények. Kirajzolódik az ágy vonala, Melyben hiába is keresnélek. Az éjszaka hideg kékje Arany ragyogásba fordul, Szememből egy könnycsepp - Lelkem ékszere – utánad, kicsordul. Vigasztalón végig simítja az arcom, Ahogy lassan a mélybe hull. S én a neved suttogom a semmibe, Némán, hangtalanul…
2007.01.03. 15:01
Szilveszterkor ha éjfélt üt az óra, gondolj rám is csak egy pillanatra. Enyhe szellő szárnyán szeretetet viszek, boldog új évet kívánok neked!"
Szilveszterkor ha éjfélt üt az óra, gondolj rám is csak egy pillanatra. Enyhe szellő szárnyán szeretetet viszek, boldog új évet kívánok neked!"
"Elfogyott a pezsgő, Elhalkult a trombita. Hidd, hogy ez az év lesz éveid legjobbika! Dolgozz, szeress és keresd a szépet! Adjon a Jóisten Boldog Új Évet!"
2007.01.03. 14:55
Szilveszterkor ha éjfélt üt az óra, gondolj rám is csak egy pillanatra. Enyhe szellő szárnyán szeretetet viszek, boldog új évet kívánok neked!"
---
Szilveszterkor ha éjfélt üt az óra, gondolj rám is csak egy pillanatra. Enyhe szellő szárnyán szeretetet viszek, boldog új évet kívánok neked!"
"Elfogyott a pezsgő, Elhalkult a trombita. Hidd, hogy ez az év lesz éveid legjobbika! Dolgozz, szeress és keresd a szépet! Adjon a Jóisten Boldog Új Évet!"
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
ha éjfélt üt az óra, gondolj rám is csak egy pillanatra.
