Lennék Napod, ha nappal lenne,
fényessé tenném hajnalod,
bíborral festeném este a felhőt,
hogy gyönyörködj, ha akarod.

Felhő lennék, ha őszidő lenne,
langy esőt sírnék, mert messze vagy,
aztán esőcsepp lennék, rád esnék,
s gördülve csókolnám arcodat.

Köd lennék, ha hűvös lenne,
fehér, vidám, mi nem ragad,
ködkarjaimmal ölelném tested
s megnyitnám előtted utadat.

Hópihe lennék, ha tél hava lenne,
mit egyetlen céllal repít a szél,
elolvadni gyönge kezedben,
s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.

Szél lennék, ha új tavasz lenne,
elfújnám messze a tél hidegét,
hajadba bújnék tincseiddel játszva,
míg nevetve mondanád: most már elég.

S mi lennék, ha itt lennél velem?
Mindenség lennék, hol nincsenek napok,
égbolt lennék éjfekete éggel,
hol nem ragyog más, csak a Te csillagod.
( Larren Dorr )  

Jó éjt és szép álmokat kívánok:) Szeretetpuszillak: LadyMoon

pusszanagylány!!

ügyes Vagyol!!!!

tetszik!!

pussza

borz

"Senkinek sincs akkora szüksége egy mosolyra,

mint annak, aki nem tudja, hogyan kell mosolyogni másokra."

Szép estét és pihentető álmokat kívánok!

Szeretettel Era.

A KASZÁS...

Te,hogy reagálnál hasonló szituban?

Egy naplopó ücsörgött háza küszöbén és rettenetesen unatkozott.
Ez a napsütés úgy fáraszt – szólt magában.

Ha legalább egy kis esőt küldene most Allah, élvezettel hallgatnám az esőcseppek kopogásának dallamát.
Allah eleget tett kérésének. A naplopó egy darabig örült a változásnak, de hamarosan újból unatkozni kezdett. Most szelet szeretett volna, amely megrázza a fákat és az embereket.
Allah ismét meghallgatta a szeszélyét. De rövid elégedettség után megint panaszba tört ki a naplopó: Óh, bárcsak hótakaróban gyönyörködhetnék, amely mindent fehérbe burkol!
És Allah még egyszer hajlandó volt kielégíteni a naplopó szeszélyét. Ez mélységesen megdöbbentette őt. De a döbbenete nem tartott sokáig, egy idő után újból hozzálopakodott az unalom.

Ezt a naplopó megelégelte, legyőzte lustaságát, felkelt és meglátogatta a barátját, aki történetesen szabó volt.
Szólj hozzá, hát, nem borzalmas az élet?! – kérdezte a barátját a naplopó.  Minden elfáraszt. A derűs ég is, a szél, de még a hó is. Már mindenben volt részem az elmúlt délelőttön. Mit kérjek még Allahtól?
A szabó akinek éppen sürgős rendelése volt, szorgalmasan szabta a ruhát.
- Munkakedvet kérj! Aki dolgozik, azt az unalom nem tudja megközelíteni. Én az ollóm egy mozdulatával szelem ketté bármelyik pillanatban a ruhát, akár süt a nap, akár esik, akár fúj.

Szia drága Margó!

Csodás, szép napot kívánok!

Nagyon sok szeretettel gondolok Rád: Sissi

"Légy hasonló az égen szálló madárhoz, aki a
törékeny gallyakon megpihenve átéli az alatta
tátongó mélységet, mégis vígan énekel, mert
bízik szárnyai erejében."
(Victor Hugo)

Kedves Margó! Nagyon örülök, hogy sikerült megelőzni a nagyobb bajt! A legfontosabb dolog az egészség! Vigyázz Magadra! Köszönöm a bejegyzéseket, szeretettel ölel: Gerti

Csak az tud élni, ki mindig nevet,

Kiből kicsordul minden szeretet

Kinek lelke élettől vidám,

Ki himnuszt zeng az ég hajnalán

Ki minden könnyből virágot szakaszt,

Minden sziklából szivárványt fakaszt.
Az élet útján győztesen robog,

Csak az tud élni:

Ki mindig mosolyog!”

Drága Margó kívánok Neked nagyon szép napot,

jó egészséget. Szeretettel ölellek :Zsóka

Kellemes pihenést kívánok és szeretettel puszillak:Isa

Szeretném meglátni Istenedet - mondta Trajanus császár egy rabbinak.
- Halandó ember szeme nem láthatja meg Őt - válaszolta amaz.
De a válasz a császárt nem elégítette ki.
- Akkor hát vedd szemügyre egyik követét! - javasolta a rabbi -. Nézz az égre és szemléld a Napot!
- Még mit nem! - szólt a császár, - hiszen ha belenézek, elvakít.
- Uram, gondold csak meg: ha nem bírod elviselni Isten egyik teremtményének dicsőségét, vajon képes lennél-e közvetlenül szemlélni a Teremtő dicsőségét?

Drága Margó! Örülök, hogy időben felfigyeltetek a bajra! Vigyázz magadra!

Sok puszit küldök + a legújabb versemet : Harcos Kata

Asszonyoddá tettél

2007.03.17.

Sikamlós csókok vertek tanyát

ölemben, és cigánykereket hánytak

felszítva újból izzó parazsát

a vágy varázsos zsarátnokának.

Szememre könnyharmat borult,

úgy repült lelkem fel az égbe,

míg testemben vad lángra gyúlt

szerelmed égő szenvedélye.

Ég és föld között lebegve

úgy egyesültünk, mint még soha,

s boldog ölelésedben remegve

lettem a jövőd asszonya.

 Enyedi György: Mi lesz ebédre?

Vajon mi lesz ebédre? -

tűnődik az egérke.

Ugyan, milyen jó falat

lapul a fedő alatt?

Uccu! Lábujjhegyre áll,

a fazékra kandikál,

s képen törli úgy a gőz,

hogy prüszkölni alig győz.

Nohát - dünnyög szegényke -

ilyet főzni ebédre!

---------------------------------

Szia!

Nálunk szakad az eső.

Kati és Macsekok

Álmatlanul...

Álmatlanul hánykolódom.
Felszikráznak bennem a tegnapok,
Ahogy odakinn a fények,
Úgy én is magamba fordulok.
Könnyű lebegés ringat,
Testem repülni vágyna álomszárnyakon,
De csak a magány marcangol,
Nélküled fázom.
Emléked puhaságába takaródzom.
Pedig szárnyalni szeretnék.
Közel repülni álmatag csillagokhoz,
De nélküled semmi vagyok.
Zuhanni kezdek, mint egy lehulló fenyőtoboz.
Szívembe dobbannak rég elhangzott szavak,
Esőként hull rám az emlékezés.
Csended körülölel, fojtogatni kezd,
Szívemben elhal minden neszezés.
Sodródom, míg végre az álom magához ölel,
S én a neved a csillagok közé suttogva alszom el.
Álmokba zárt illúziók repítenek,
A Semmit markolva keresem kezed.
Egy életet álmodok magamnak,
Melyben veled vagyok,
De reggel nélküled ébredve haldoklom.
Harmatok tükrében keresem az arcod,
Ám az csak a könnyeimben rezeg.
Túl kell élnem a nappalt nélküled,
Hogy este a csillagok lüktessék fényedet...

Pihentető éjszakát és gyönyörű álmokat kívánok:) Szeretetpuszillak: LadyMoon